Hastánc, méhek, eszperantó

- avagy hogyan érezd jól magad nyelvi környezetben -

 

Idén -ahogy csaknem 30 éve minden tavasszal- ismét megrendezésre került a JER (JER=Junulara Esperanto Renkonto, azaz Ifjúsági Eszperantó Találkozó).

Ez alkalommal, 2007 április 13-15 közt a Siófoktól 25 km-re délre fekvő településen, Tabon találtak kellemes helyszínt a Magyar Ifjúsági Eszperantó Szövetség szervezői, akik a helyi eszperantistákkal szoros együttműködésben programdús kikapcsolódást biztosítottak az érdeklőknek.

A JER célközönsége eredetileg a magyarországi, 30-on aluli ifjú eszperantistákból állna, ám rendszeresen részt vesznek azok is, akik komolyan veszik a hívogató szlogent: fiatal az, aki annak érzi magát!

Így aztán a legidősebb résztvevő 78 éves volt, a legfiatalabb pedig 8 - igaz ő még nem tanulja a nyelvet, hanem eszperantista szüleivel érkezett. Egyébként az idei rendezvényre rendkívül sokan, majdnem 100-an jelentkeztek, többek közt külföldi eszperantisták is (Horvátországból)! Ez a szervezők sok energiaráfordítását dícséri elsősorban, és nem ártott hozzá a ragyogó napsütéses időjárás sem (az elmúlt években szinte mindig hideg vagy esős idő volt ilyenkor)

Már a szállás is rendkívül sok lehetőséget kínált a szabadidő eltöltésére: a Rudnay Gyula Középiskola kollégiumában szabadon használhattuk a csocsót, a biliárdasztalt, a konditermet, a pingpong asztalt, és a honlapszerkesztés fortélyait ismertető foglalkozáson a számítógéptermet is rendelkezésünkre bocsájtották! Több olyan helyisége is van a kollégiumnak, amely ilyen nagy létszámú résztvevőt be tud fogadni, ki is lettek használva, volt filmvetítés, néptánc-és hastáncbemutató, közösségi játékok.

A nyelvvizsgára készülőknek most is lehetőségük volt próba-nyelvvizsgát tenni a Rigó utcai nyelvvizsgaközpontból meghívott vizsgabizottsági elnök, Szabó Imre segítségével. Ez mindig népszerű programpont, idén is a teljes hétvégére érkezett résztvevőkön felül még további 15-20 látogató utazott Tabra az ország különböző pontjairól, hogy a május-júniusi vizsgákra szerezzen egy kis bátorító tapasztalatot vagy jó tanácsokat.

De nem szaladnék ennyire előre, hisz a próbanyelvvizsga szombati programpont volt, lássuk sorban az elejétől:
Idén -ahogy csaknem 30 éve minden tavasszal- ismét megrendezésre került a JER (JER=Junulara Esperanto Renkonto, azaz Ifjúsági Eszperantó Találkozó).

Ez alkalommal, 2007 április 13-15 közt a Siófoktól 25 km-re délre fekvő településen, Tabon találtak kellemes helyszínt a Magyar Ifjúsági Eszperantó Szövetség szervezői, akik a helyi eszperantistákkal szoros együttműködésben programdús kikapcsolódást biztosítottak az érdeklőknek.

A JER célközönsége eredetileg a magyarországi, 30-on aluli ifjú eszperantistákból állna, ám rendszeresen részt vesznek azok is, akik komolyan veszik a hívogató szlogent: fiatal az, aki annak érzi magát!

Így aztán a legidősebb résztvevő 78 éves volt, a legfiatalabb pedig 8 - igaz ő még nem tanulja a nyelvet, hanem eszperantista szüleivel érkezett. Egyébként az idei rendezvényre rendkívül sokan, majdnem 100-an jelentkeztek, többek közt külföldi eszperantisták is (Horvátországból)! Ez a szervezők sok energiaráfordítását dícséri elsősorban, és nem ártott hozzá a ragyogó napsütéses időjárás sem (az elmúlt években szinte mindig hideg vagy esős idő volt ilyenkor)

Már a szállás is rendkívül sok lehetőséget kínált a szabadidő eltöltésére: a Rudnay Gyula Középiskola kollégiumában szabadon használhattuk a csocsót, a biliárdasztalt, a konditermet, a pingpong asztalt, és a honlapszerkesztés fortélyait ismertető foglalkozáson a számítógéptermet is rendelkezésünkre bocsájtották! Több olyan helyisége is van a kollégiumnak, amely ilyen nagy létszámú résztvevőt be tud fogadni, ki is lettek használva, volt filmvetítés, néptánc-és hastáncbemutató, közösségi játékok.

A nyelvvizsgára készülőknek most is lehetőségük volt próba-nyelvvizsgát tenni a Rigó utcai nyelvvizsgaközpontból meghívott vizsgabizottsági elnök, Szabó Imre segítségével. Ez mindig népszerű programpont, idén is a teljes hétvégére érkezett résztvevőkön felül még további 15-20 látogató utazott Tabra az ország különböző pontjairól, hogy a május-júniusi vizsgákra szerezzen egy kis bátorító tapasztalatot vagy jó tanácsokat.

De nem szaladnék ennyire előre, hisz a próbanyelvvizsga szombati programpont volt, lássuk sorban az elejétől:

Péntek 2007. április 13.

Annak ellenére, hogy péntek 13-án kezdődött a JER, nekem mint résztvevőnek semmi komolyabb "balszerencse" nem tűnt fel... :)
Autóval utaztunk Budapestről Tabra Mészáros Pistával, és talán a kora délutáni indulásnak köszönhetően nem voltak nagyon sokan az utakon: másfél-két óra alatt ott is voltunk! Mivel az utolsó pillanatban dőlt el, hogy nem busszal vagy vonattal megyünk, ezért elfeledkeztünk arról, hogy egy helyi térkép kinyomtatása hasznos lehet :)
De szerencsére Tabra érkezve pontos útbaigazítást kaptunk egy hölgytől, és mint később kiderült, ha figyeltük volna a kis zöld táblácskákat JER felirattal, akkor azok is elvezettek volna a kollégiumig. Nem éppen az elsők közt érkeztünk, volt már vagy 17 óra amikor az "akceptejoban" megkaptuk a szobánk kulcsát -de a többség csak 18 óra után ért Tabra vonattal, busszal illetve autóval.

Én először két -számomra- ismeretlen, új eszperantistával kerültem egy szobába, majd mivel később érkezett ismerős is, megbeszéltük a szobabeosztást hősiesen intéző Lindwurm Edittel, hogy kihúzhatja a helyfoglalásomat az eredeti helyéről, és tegyen át Ottrok Andi mellé. Nem lehetett könnyű dolga az érkezők igényeivel szegény Editnek :)

A szobák kellemesek, igaz kicsit furcsálltam hogy két szobának van egy közös előtere, és mindössze ezt az ajtót lehet zárni, de elég hamar túlléptünk ezen a problémán... A két szobához tartozott egy fürdőhelyiség is. Ez igazán nem rossz, sok kollégiumban 1 folyosó = 1 fürdő az összes lehetőség a tisztálkodásra.
A szobákban a szekrényeket nem tudtuk használni most, de valószínűleg a nyári egy hetes IJS idején már üresek lesznek - most még tart az iskolaév. Különben, a három napra való ruházatnak amúgy sem kellett volna feltétlenül a szekrény... Így én a magam részéről elégedett voltam.

Miután mindenki elhelyezkedett a szállásán, már lehetett is gyülekezni a vacsorához - a kollégium hangosbemondója nagy segítség volt ezügyben, igaz, csak a folyosókon hallani rendesen, érthetően, hogy mit közölnek.

A vacsora a tabi Százlépcső étteremben volt, 6-10 fős asztalok mellett, kellemes zsongással kísérve, hisz többen csak ezeken az éves rendezvényeken látják viszont az ország különböző részein élő kedves ismerőseiket. Többen még kávéztak és fagyiztak a vacsora után, majd az érkezési nap fő programja következett a harmadik emeleti nyagyteremben: üdvözlő beszédet mondott Schmidt Jenő polgármester, aki a szervezőknek mindenben segítségére volt az előzetes munkálatok során, és Szilvási László tolmácsolta a nem magyar anyanyelvű résztvevők számára az elhangzottakat.

Ezután hastáncbemutató következett -sajnos nem tudom az előadó nevét, kérlek jelezzétek a "vendégkönyvemben" hogy kiírhassam!- és azt hiszem, kivétel nélkül mindenkit elvarázsolt!

Ottrok Andrea tartott egy kis ismerkedési játékot, amelyben egy minimális eszperantó tudás is szükséges volt már, de természetesen elmondta magyarul is a feladatokat, hiszen rengeteg új, az eszperantó tanulmányait még csak most kezdő résztvevőnk is volt. Ezalatt a hastáncot bemutató hölgy egy másik fellépőruhát öltött magára, és egy pörgősebb zenére is bemutatott még egy koreográfiát. Ekkorra azt hiszem mindenki teljesen feloldódott már, és folytatódott az ismerkedési est további mókás játékokkal. Az utolsó feladatban például mindenki kapott egy kérdőívet, amelynek segítségével fel kellett kutatni azokat a résztvevőket a teremben, akiknek hasonló a szeme színe(lábmérete/testvéreinek száma, stb...) mint a kérdőívet kitöltőé, vagy akik érdekes mintájú zoknit viselnek, vagy olyan személyt kellett keresni aki szereti a gyümölcslevest/nem szereti a csokoládét... :) Volt nyüzsgés rendesen.

Amikor véget ért a játék, több elfoglaltságból lehetett választani az aludni nem igyekvőknek:
éjszakai városi séta, pingpong (jómagam több órán át játszottam, majd lementem biliárdozni még hajnali 3-kor...) teaház, csocsó, biliárd... És persze mindezek közben rengeteget lehetett beszélgetni - a tapasztaltak adomázgattak, az újoncok ismerkedtek - azt hiszem az utazás fáradalmai ellenére mindenki jó későig maradt fenn, dacolva a reggel 8:15-re kitűzött gyülekező tudatával :)



Szombat 2007. április 14.

A kissé nehéz ébredés után egy kellemesen langyos reggel várt minket. A reggeli után -visszatérve a kollégiumba- csoportképeket készítettünk, hiszen megérkeztek azok is, akik a próbanyelvvizsgát szerették volna igénybe venni. Így az egyébként is magas létszám 98 főre duzzadt!

Minket többieket ezután 5-6 fős csoportokba osztottak a városi játékhoz, s míg a nagy szintkülönbségű utcákat jártuk keresve a feladatlapon feltett kérdésekre a válaszokat, addig ők kipróbálhatták tudásszintjüket.

Olyannyira erősen sütött a nap, hogy a játékosok közül szinte mindenki lepirult kicsit a fedetlenül hagyott karján-vállán-arcán. Út közben vásárolt üdítősüvegekkel tértünk vissza leadni a játék megoldását a kollégium udvarára.
A városi játék végeztével még ebéd előtt filmvetítés is volt, majd  hullafáradtan indultunk ebédelni.

A bőséges ebéd után egy nagyon érdekes program következett: Tabon van ugyanis egy kaptárüzem! Végighallgattunk egy előadást az udvaron, amit Besenyei Anna tolmácsolt. Ezután körbevezettek minket a sötét és hűvös üzemben, ahol manufakturális jellegű gondossággal gyártják a különböző tárolókat, méhkaptárakat, fémrácsokat, és még ki tudja mi mindent. Ismét kimenve a szabadba, az udvar egy másik részén messziről megnézhettünk két "működő" kaptárat, a bátrabbak egy nagyon bájos méh-itatóhoz közel is mehettek - a méhek úgy ittak ott, mint a vályú mellett a birkanyáj, csak kicsiben :)Mézkóstolóval kínáltak minket, három ízletes fajmézet lehetett összehasonlítani. Ezen felül mindenki kapott egy kis üvegcse vegyes virágmézet ajándékba!
Csak ezek után ne lett volna olyan hosszú a hazafelé vezető út :)
Mintha időközben duplájára nőtt volna a távolság.
Aki végigtalpalta délelőtt a városi játékot, és eljött a kaptárüzembe is, az garantáltan jól aludt az éjjel :)

A koleszba visszaérve azok, akiket érdekelt az eszperantó jövője, részt vehettek egy megbeszélésen, amin az eszperantó reklámozási lehetőségeihez járulhattak hozzá véleményükkel, ötleteikkel. Az érettségiző korosztálynak voltak a legérdekesebb ötleteik: lemosható/öntapadó tetoválás pl. :)

A vacsora után ismét a harmadik emeleti nagyteremben várt minket program: népitánc bemutató és táncház! Olyan jó hangulat volt, hogy még én is beálltam, pedig igazán falábam van ehhez :)

A program végeztével egy újabb program következett: a földszinti teremben lehetett megismerkedni a koktélkészítés fortélyaival, illetve a vállalkozó szelleműek közösen csináltak több tál alkoholos -és alkoholmentes- gyümölcsös bólét, amit aztán a nézőkkel együtt fogyasztottak el.

Mészáros Pistával én ezidő alatt berendeztem egy asztalon kis "könyvesboltunkat" azok számára, akik nem csak tankönyvből szeretnének az eszperantó olvasnivalóval találkozni, de ezzel nem voltunk egyedül, Stefan McGill is hozott tanulást segítő füzeteket, újságokat.

Két ifjú és "új" eszperantista, egymástól teljesen függetlenül (nem is ismerték egymást előtte!) készült pár dal előadásával. Végül közös produkcióban léptek fel, és nem tudom mennyit gyakorolhattak előtte, de igazán jól sikerült!

Én ezek után felmentem a harmadik emeletre a pingpong-asztalhoz, és úgy hajnali egyig jópár mérkőzést lejátszottunk. A társaság lent megfogyatkozott addigra, de amikor már igencsak fájó lábakkal aludni csoszogtam, még biliárdoztak, beszélgettek, és szólt a zene is eközben.



Vasárnap 2007. április 15.

A szokásos reggelizős-sétálós ébredezés után a résztvevők nagy része elkezdett a szobájában a hazainduláshoz készülődni.

 Természetesen még volt pár program, amin részt lehetett venni, például a weblapszerkesztési ismeretek kezdőknek, amit Szilvási László tartott meg sokak nagy örömére a kollégium számítógépes termében. Azok pedig, akik Siófokról indultak hazafelé, még körbejárhatták egy kis idegenvezetéssel a főbb Siófoki nevezetességeket: még koszorúzás is volt, Karinthy Frigyes szobrát díszítették vele.

Én korán szerettem volna hazaérni Pestre (programom volt már kora délutánra), így csatlakoztam az egyik délelőtt hazainduló autóhoz: Garamvölgyi Laca vitt haza Ottrok Andi társaságában.
Így Pista, akinek leutazásomat köszönhetem, Pestre tudott szállítani 3 vagy 4 ifjú eszperantistát, akik Berzsenyi Gimnázium tanulói, és ott tanulják az eszperantót.

Összességében az egész hétvégén nagyon jól éreztem magam, köszönöm a szervezőknek a helytállást, az érdekes programötleteket, és úgy egyáltalán, az energiaráfordítást!
Minden eszperantó esemény csak akkor működik igazán, ha egy jó csapat áll a háttérben, amely kézben tartja a dolgokat... A MIESZ és a helyi csapat (Szőkéné Nagy Edit, Szányel Csaba, Dulcz Rita és párja) együttműködése azt hiszem, elég sikeres volt :)
Már kíváncsian várom az IJS-t!!!

 

 

=== Diavetítő ===